Donald Trump legújabb, 20 százalékos vámot kivető döntése az Európai Unióból származó termékekre nemcsak gazdasági, hanem politikai üzenet is. Egyértelművé teszi: az Egyesült Államok jelenlegi irányvonala nem partnerként, hanem riválisként tekint az EU-ra. Ilyen helyzetben különösen fontos lenne, hogy az európai tagállamok vezetői egységesen, közös platformon álljanak ki a közösségük mellett – különösen azok, akik ennek a közösségnek az előnyeit évtizedek óta élvezik.

Ehhez képest Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, nem a közösségi egységet erősíti, hanem a belső feszültségeket gerjeszti, ujjal mutogatva Brüsszelre, mintha az Európai Bizottság tehetne egy szuverén, protekcionista amerikai döntésről. Ez nem csak téves, hanem veszélyes is. A miniszter úr előszeretettel állítja be Magyarországot az EU áldozataként, miközben Magyarország – szabadon és örömmel – maga döntött a tagság mellett. Ez a tagság nem egyoldalú viszony: nem csak arról szól, hogy „az EU szolgálja Magyarország érdekeit”. Ez kölcsönösségen, együttműködésen, és nem utolsósorban szolidaritáson alapul.

Szijjártó miniszter úr retorikájában rendszeresen „oda tesz” az Európai Uniónak. Ezt nemcsak itthonról halljuk, hanem nemzetközi szinten is egyre többen veszik észre. Egy uniós tagállam diplomáciája ritkán engedi meg magának azt a luxust, hogy a saját közösségét gyengítse, miközben a stratégiai ellenfelekkel – Putyinnal, vagy most épp Trumppal – szorosra fonja a kapcsolatot.

Az amerikai vámintézkedés most újra próbára teszi az EU egységét. Ebben a helyzetben nem a belső bomlasztás, hanem a közös kiállás lenne a felelős, államférfihoz méltó magatartás. Ehelyett Magyarország hangadója ismét Brüsszelt hibáztatja, és látszólag abban reménykedik, hogy hű szolgálataiért az újra felfutó trumpi adminisztráció majd megjutalmazza. Csakhogy Trump nem Putyin. Ő nem ad „jutalomfalatot” a hűséges ebnek, csak addig tűri maga mellett, amíg az hasznos számára. És ha nem válik be, nem fog habozni félrelökni.

Magyarország sokat köszönhet az EU-nak – gazdasági fejlődést, infrastrukturális beruházásokat, piachoz való hozzáférést, szabad mozgást. És bár lehet vitatkozni az EU működésének hatékonyságán vagy politikai irányain, egy tagország külügyminiszterétől elvárható lenne, hogy ne folyamatosan belülről rombolja a közösséget. Ha nem tudja támogatni, legalább ne gyengítse. Mert a végén nem az EU fog veszíteni, hanem Magyarország. És nem az európai, hanem a magyar emberek isszák meg a levét.