1933. április 19. – Egy korszakváltó nap

Vannak dátumok, amelyek csendesen kerülnek be a történelemkönyvek lábjegyzeteibe, és vannak olyanok, amelyek megrázzák a világ pénzügyi rendszerét. 1933. április 19. az utóbbiak közé tartozik. Ezen a napon Franklin D. Roosevelt amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az aranyalapból. Egyetlen tollvonással megszüntette az aranyhoz rögzített dollár korszakát, és ezzel – bár akkor még kevesen látták át – útjára indította a modern fiat pénzrendszert.

A „fiat pénz” (latinul: „legyen!”) olyan pénz, amelyet nem arany vagy más fizikai érték fedez, hanem kizárólag az állam és a közösség bizalma. Egyszerűbben fogalmazva: a pénz értékét nem az aranytartalék biztosítja, hanem az, hogy elhiszed, kenyeret vehetsz érte. Márpedig a bizalom – tudjuk jól – törékeny dolog.

A történelem ismétli magát – Roosevelt és Trump, két korszak két elnöke

Ugorjunk kilencvenkét évet előre. 2025-öt írunk. Az amerikai elnöki hivatalban újra egy ismerős figura ül – Donald J. Trump, immár másodszor. Ezúttal nem elődje válságával néz szembe, hanem saját korábbi döntéseinek következményeivel: elszabadult infláció, megroppant nemzetközi bizalom, és rekordméretű, 34 ezermilliárd dolláros államadósság. Az USA adósságának jelentős része dollárkötvényekben van kibocsátva, amelyek nagy részét olyan országok birtokolják, mint Kína – az egykori kereskedelmi partnerből mára geopolitikai ellenféllé váló nagyhatalom.

Kereskedelmi háborúból gazdasági hidegháború

A vámháborúk nem újak. Trump első elnöksége (2017–2021) alatt indultak, második ciklusára azonban valódi gazdasági hidegháborúvá fajultak. A Kína ellen bevezetett vámok mára több szektorban meghaladták a 200%-ot is, érintve nem csupán acélt, chipeket vagy napelemeket, hanem alapvető termékeket, technológiákat és ritkaföldfémeket is – amelyek nélkül egyetlen modern eszköz sem működik.

Peking válasza sem maradt el: korlátozta az amerikai kötvények vásárlását, és egyre több olaj-, gáz- és nyersanyagüzletet köt a dollár megkerülésével – jüanban, rubelben vagy aranyban.

A dollár mint bizalmi konstrukció – Meddig tart még a hit?

A dollár hosszú ideig stabil és kiszámítható világítótornyot jelentett a nemzetközi kereskedelemben. A nyersanyagpiacok (olaj, arany, gabona) dollárban számolnak el, a jegybankok devizatartalékai is javarészt amerikai valutában vannak elhelyezve.

Csakhogy a világ változóban van. Egyre több ország próbálja függetleníteni magát a dollártól. Oroszország és Kína már 2022-től rubelben és jüanban kereskednek egymással. Hasonló megállapodásokat kötött az Egyesült Arab Emírségek és India is, miközben a BRICS-országok egyre nyíltabban tárgyalnak egy közös, dollárfüggetlen elszámolási egység létrehozásáról.

Ez nem csupán gazdasági, hanem politikai és bizalmi kérdés is. Vajon meddig marad a dollár a világ uralkodó valutája, ha az USA felelőssége és megbízhatósága kérdésessé válik?

Ahogyan 1933-ban Roosevelt tollvonása mögött ott remegett egy válságtól megtépázott ország és a változást sürgető társadalom, ma is minden új kereskedelmi egyezmény, vámháború vagy digitális valuta mögött ott ketyeg a kérdés: meddig tart még a hit a rendszerben?

Mi történne, ha véget érne a dollár dominanciája?

A legtöbben természetesnek veszik a dollár dominanciáját – mint a gravitációt vagy a levegőt. Pedig a dollár globális szerepe nem magától értetődő adottság, hanem évtizedek tudatos geopolitikai és gazdasági stratégiájának eredménye. És mint minden emberi alkotás, ez is sérülékeny.

Mi történne, ha a világ valóban tömegesen más valutákra térne át? Ha az olajkereskedelem zöme jüanban vagy digitális valutákban zajlana, és a jegybankok euróban, aranyban, esetleg kriptóban tartanák tartalékaikat?

A dollár iránti kereslet csökkenése drámaian megemelné az amerikai állam finanszírozási költségeit. Az eddig olcsón hozzáférhető pénz hirtelen drágává válna, az infláció felpörögne, és az amerikai életszínvonal csökkenni kezdene.

Az Egyesült Államok geopolitikai ereje is gyengülne. A dollár nemcsak pénz, hanem hatalmi eszköz volt: szankciók, bankrendszerekből való kizárás, nemzetközi nyomásgyakorlás épült rá. Sajnos ez a folyamat már elkezdődött, és úgy tűnik, Trump lépései csak felgyorsítják ezt. Ha ez a fegyver elkopik, Washington kevesebb ütőkártyát tart majd a kezében.

Epilógus helyett: Egy egyszerű kérdés

A valódi kérdés nem az, hogy mikor érkezik el a változás, hanem hogy készen állunk-e rá. Amikor eljön ez a pillanat, képesek leszünk-e olyan új pénzügyi rendszert teremteni, amely nemcsak gazdaságilag, hanem emberileg is fenntartható?