Illúziók Nélkül


2026.aug.02.
Írta: Alex Buday Szólj hozzá!

Szamár — a csökönyösségnek nevezett józan ész…

Az ember évszázadokon át a szamár hátára rakta mindazt, amit maga nem akart cipelni. Aztán, mintegy hálából, ráruházta a saját butaságát és makacsságát is. Pedig a szamár néha nem azért áll meg, mert nem érti az utat. Hanem mert észrevette a szakadékot. Ez persze kellemetlen egy olyan világban,…

Tovább

A szabadságot végül a tulajdonosok számlájára könyvelték…

A humanizmus pénzügyi melléklete

Ezen a napon, 1834. augusztus 1-jén a brit gyarmatokon mintegy 750 000 embert nyilvánítottak szabaddá. A felszabadítottak nem kaptak földet, pénzt vagy kártérítést. Sokuknak „tanonc” néven továbbra is korábbi gazdáiknak kellett dolgozniuk. A rabszolgatartók viszont húszmillió fontot kaptak azért,…

Tovább

A sértődés elsőbbségi joga…

A sértődéshez néha egyetlen rossz helyre esett szó is elég. Utána már csak idő, néhány tanú és egy gondosan őrzött „semmi baj” kell ahhoz, hogy egy félmondatból erkölcsi válság legyen. Mert bocsánatot kérni nehéz. Különösen azért, amit a másik talán el sem követett. A sértődés elsőbbségi…

Tovább

A tapasztalat, amely drágábban tért vissza…

A vállalat mindig nagyra becsülte a tapasztalatot. Különösen a búcsúbeszédekben. Amíg havi fizetés járt mellé, túl költségesnek tűnt. Néhány hónappal később azonban ugyanaz a tudás öltönyben, látogatói kártyával és tanácsadói számlával tért vissza. Ekkor már mindenki figyelt, jegyzetelt, és…

Tovább

A munkaerőpiac illúziója

A szabadság meséje a láthatatlan bilincsben

A munkaerőpiac állítólag a tudást, a tapasztalatot és a teljesítményt jutalmazza. Csak egy bizonyos kor után a tapasztalat költséggé, a tudás kockázattá, az önálló vélemény pedig kulturális illeszkedési problémává válik. Három–öt év gyakorlat előny. Harminc év már túl sok múlt egy rövid…

Tovább

A szerző, aki már csak jóváhagyta önmagát…

Az ember évszázadokon át azért fejlesztette a gépeket, hogy megszabaduljon a nehéz munkától. Amikor végre megtanultak írni is, nem csak a mosogatást bíztuk rájuk először. Hanem a verset is. A gép elkészíti a művet, az ember kijavít két vesszőt, aláírja — majd vitát rendez arról, ki a szerző. Ha a…

Tovább

A szakértelem, amelyet végül biztonsági kockázatnak minősítettek…

A lojalitás mint szakképesítés

A hatalom elvileg szereti a hozzáértő embereket. Komolyabbnak látszik tőlük a fénykép, hitelesebbnek a grafikon, és még a rossz döntés is tudományosabbnak hat. A probléma akkor kezdődik, amikor a szakember megszólal. Mert a valódi szakértelem néha hibákat, következményeket és kellemetlen…

Tovább

A terror végül saját magát is gyanúsnak találta…

Thermidor kilencedike — Robespierre és a politikai tisztaság gépezete

Robespierre 1794. július 27-én megtapasztalta a politikai tisztaság utolsó szabályát: amikor elfogynak az ellenségek, a gépezet vizsgálni kezdi a barátait. A tegnapi hazafiból mérsékelt lesz, a tegnapi vádlóból gyanúsított. Már nem elég hűségesnek lenni — látványosabban kell annak látszani, mint…

Tovább

A számla, amelyet senki sem rendelt meg…

Az infláció különös vendég. Nem kér engedélyt, nem mutatkozik be, és távozáskor sem rendezi a számlát. A kormány szerint kívülről érkezett. A jegybank szerint a költségvetés tehet róla. A vállalat a beszállítóra mutat, a közgazdász pedig elmagyarázza, hogy a helyzet összetettebb annál, mint amit a…

Tovább

Az emberiség kapott egy közös nyelvet — csak mondanivalót nem…

Eszperantó, Bábel és az emberiség makacs tehetsége a félreértéshez

Ezen a napon, 1887. július 26-án megjelent az első eszperantó könyv. Zamenhof abban reménykedett, hogy ha az emberek végre megértik egymás szavait, talán kevésbé gyűlölik majd egymást. Szép gondolat volt. Csakhogy az ember nem pusztán beszéli az anyanyelvét. Zászlót, határt, rangsort és történelmi…

Tovább
süti beállítások módosítása