Volt egyszer egy ország, ahol a levegőt is honosítani kellett, nehogy valami idegen légáramlat beszökjön a parlamenti folyosókra. Ebben az országban született meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal – egy intézmény, amelynek már a nevében is benne van, hogy itt szó sincs holmi tréfáról. Ők azok, akik a szuverenitásra vigyáznak, mint más a nagymamát karácsonykor. Szorosan, óvón, kicsit túlzásba esve.

 A hivatal dolgozói, élükön egy volt dandártábornokkal, aki mostantól belső ellenségkutatásban utazik – nem először figyel meg másokat hivatásból, tegyük hozzá –, reggelente hazafias esküt tesznek a turulszobor árnyékában, majd beülnek a figyelőszobákba, ahol képernyőkön pásztázzák a gyanús adományokat és még gyanúsabb gondolatokat. Mert ugye, nem lehet tudni, mikor szivárog be egy norvég érték a magyar lélekbe. Jobb az ilyesmit időben kiszűrni.

 Aztán jön a törvény. Már el is fogadják, természetesen – hiszen ki merne nemet mondani a haza nevében beterjesztett, nemzeti színű páncélba csomagolt jogszabálynak?

 Az új törvény, melynek címe olyan hosszú, hogy, hogy az Országgyűlés jegyzője háromszor is belezavarodott a felolvasásába. A lényege viszont egyszerű: mindenki gyanús, aki nem tapsol eléggé. Főleg, ha pénze is van. Külföldről. Civil? Gyanús. Egyetemista? Duplán. Újságíró? Háromszorosan. Egyszerre civil, tanult és kérdez? Ejnye.

 A törvény szövege szerint a „külföldi befolyás” mostantól nem csupán veszély, hanem konkrét bűn. Például ha valaki egy bécsi könyvesboltban megvesz egy Hannah Arendt-kötetet, és az alapján kérdéseket mer feltenni – nos, az már határeset. De ha még posztol is róla a Facebookon, akkor az már „beavatkozás”.

 És akkor itt van a Harcosok Klubja.

 Nem, nem az, amiben Brad Pitt szétveri a kapitalizmust egy alagsori pofonmaratonnal. Ez egy másik klub volt, amit személyesen a Miniszterelnök atyaúristen hívott életre.

 Az alakuló ülésre csütörtök délután, a Várban került sor, zárt ajtók mögött, fröccs és nemzetiszínű pogácsa mellett. A résztvevők: „hazafias érzelmű” influenszerek, katonai múltú véleményformálók és egy magát történésznek álcázó TikTok-elemző.

 „Harcolni fogunk!” – szólt Orbán, „a nyugati dekadencia, a genderbaloldal és a brüsszeli tőke ellen! Mert ezek a névtelen, de mindig jól öltözött háttéremberek nem csupán el akarják venni a szuverenitásunkat, hanem – kapaszkodj meg – még a történelmet is újrafestik.

 A teremben csend lett. Aztán valaki felvetette, hogy talán a történelemnek jót tenne némi átirat. De ezt gyorsan elhallgatták. Helyette megszületett az első akcióterv: indítanak egy új YouTube-csatornát „IgazMagyarHangok” néven, ahol naponta háromszor elemzik majd, hogyan próbálják Soros-ügynökök meggyőzni a vidéki kisközösségeket arról, hogy a villanyszámla valójában emelkedik.

 És valóban, a Harcosok Klubja működni kezdett. A belépési eskü szövege rövid, de annál velősebb: „Hiszek a Szuverenitásban, nem kérdezek, nem gondolkodom, csak harcolok.” A klub belső szabályzata szerint: „Aki kérdez, gyanús. Aki gondolkodik, kétszeresen.” Influenszerek járták a falvakat, TikTokra feltöltötték a „Szuverenitási Reggeli Gondolatokat”, és mindenkit figyelmeztettek: „Ha nem vagy velünk, akkor valószínűleg külföldről kaptál grantet.”

 A nép egy része eleinte mosolygott, más része félt, a harmadik meg közönyösen hámozta tovább a krumplit. A hivatal dolgozott, a törvény élt, a klub gyarapodott. És mindeközben az ország... nos, az ország tovább sodródott, mint egy irányíthatatlan, lukas gumicsónak a szuverén tengeren – de a csónak kormányát rég kidobták, így az makacsul sodródik az ellenkező irányba, mint amerre bárki józanul menne.

És miközben a klub új tagokat toboroz, a hivatal jelentéseket ír, és a zászlók árnyékában elhalkul minden kérdés – a szuverenitás ragyog. Legalábbis a képernyőn. A valóságban meg épp kifogy az e-mail fiókból a tárhely, mert túl sokan jelentették fel egymást ugyanazzal a jelszóval: hazafi2025.

„A Szuverenitás gyönyörű. Legalábbis, ha elég hangosan mondják.”