„Az oroszok már a spájzban vannak” – mondták egykoron ironikusan egy magyar filmben, amikor a helyzet már annyira reménytelen volt, hogy az ember csak nevetni tudott a saját végzetén. Nos, úgy tűnik, 2025-ben ismét elérkeztünk egy ilyen ponthoz – csak most nem egy vígjátékban, hanem a geopolitika véresen komoly színpadán.

Donald Trump, Amerika meg nem értett nagyvezére, új béketervet hozott a világ elé, amely – kapaszkodjunk meg – lényegében feladná Ukrajnát az oroszoknak. Ja, hogy ezt szebben csomagolták be? Természetesen: „a frontvonalak befagyasztása”, „szankciók enyhítése”, „biztonsági garanciák” – olyan szavak ezek, amik jól hangzanak egy sajtótájékoztatón, de a valóságban annyit érnek, mint esőkabát a cunamiban.

A terv lényegében három pontban összefoglalható:

• Oroszország megtarthatja, amit már ellopott.

• Ukrajna nem csatlakozhat NATO-hoz, nehogy a szomszédságban valaki rosszul érezze magát.

• Enyhítsünk Oroszország szankcióin, cserébe egy békének nevezett diktátumért.

1938, kedves olvasóim, 1938.
Nevetünk? Mert ismerős. Akkor a müncheni egyezmény keretében a nagyhatalmak Hitler kedvében jártak azzal, hogy odadobták neki a Szudéta-vidéket – persze mindezt a „béke érdekében”. Chamberlain diadalmasan lengette a papírt: „Béke a mi időnkben!” – és alig egy év múlva a világ lángokban állt.

Most ugyanezt játsszuk újra, csak más szereplőkkel: Trump a modern Chamberlain, Putyin a XXI. század diktátor-karaktere, Ukrajna pedig a cserélhető zseton az asztalon. A különbség? Akkor legalább volt valami halvány szégyenérzet. Most? Csak hideg számítás.

De hogy teljes legyen a kép: nem elég, hogy Ukrajnát odadobják a medvének, az USA még ki is fosztaná azt, ami megmaradna belőle.
Miközben Trumpék a békéről szónokolnak, a háttérben gőzerővel készítik elő az "újjáépítési" szerződéseket, amelyek valójában arról szólnak, hogy az ukrán ritkaföldfém-készleteket, lítiumot, titánt és nikkelt amerikai cégek kaparintsák meg. Természetesen "piaci alapon", "a demokrácia újjáépítése érdekében", meg amit ilyenkor mondani szokás.

Ismerős? Hát persze!
Emlékezzünk csak Irak "felszabadítására" — ahol a demokrácia exportja után csodálatos véletlenek sorozata folytán a Halliburton és más jól értesült cégek kapták a többmilliárd dolláros „újjáépítési” szerződéseket. Tankok, olajkutak, rekonstrukciós tervek – meg persze a szabad piac szelleme, amit az irakiak számlájára írtak fel.
Most ugyanezt a forgatókönyvet írják újra Ukrajnában: csak most ritkaföldfémekkel, és szomorúbb, lepusztultabb díszletek között.

A demokrácia?
Csak egy címke a dobozon.
Belül mindig ugyanaz a régi árucikk lapul: háború nyereségért, mások kárára.

Ha Ukrajna elfogadja ezt a „béketervet”, akkor a történelem újraírja önmagát – de most még cinikusabban, még profitorientáltabban.
Az üzenet világos lesz: az agresszió kifizetődő, a szuverenitás eladó, és a demokrácia egy üzleti márkanév, amit akkor veszünk elő, ha épp jól jön.

Az oroszok már a spájzban vannak. És valaki még kulcsot is adott nekik.