A történelem mindig is bővelkedett különc vezetőkben, akik nem csupán a birodalmaikat, hanem a józan észt is hajlamosak voltak kiterjeszteni – leginkább saját kedvük szerint. Caligula, a „kis katonacsizma” néven elhíresült római császár, talán az egyik legismertebb példája annak, amikor az uralkodó szeszélye fontosabbá válik, mint a birodalom sorsa.

Amikor Caligula hatalomra került, elkezdődött egy korszak, ahol a „Mi lenne, ha…” kérdésekre a válasz rendszerint „Miért ne?” volt. Állítólag lovát, Incitatus-t szenátornak akarta kinevezni. Ezt nyilván nem a ló érdemei indokolták, hanem a császár üzenete: „Ha én mondom, akár egy ló is lehet törvényhozó.” A hatalom így demonstrálja, hogy a racionalitás opcionális – és jobb, ha ezt mindenki tudomásul veszi.

A modern császár és a csíkos miniszter

Ugorjunk 2000 évvel előre, Magyarországra. Itt is akadnak vezetők, akik már-már Caligulát idéző eleganciával kezelik a hatalom természetét. Viktor Orbán, Felcsút nagy ura – és immár a Hatvanpusztai "majorság" lakója – nemrégiben (legalábbis politikai karikatúrák világában) egy zebrát szemelt ki közigazgatási karrierre.

A zebra természetesen nem valódi állásra pályázott – inkább szimbólum volt. De a párhuzam így is világos: ha Caligula lovat, Orbán akár zebrát is. (Csíkosan jobban mutat a dísztribünön, nem igaz?) A zebra állítólag a Hatvanpusztai birtokon kapott volna valamilyen pozíciót – elvégre a kastélyparkhoz jól illik egy kis fekete-fehér elegancia. Aztán persze lehet, hogy csak egy csíkos utalás volt arra, hogyan húznak el bizonyos ügyeket – például Bicskéig, ha kell, csakazértis.

Miért szeretik a hatalmasok az abszurdot?

• Mert a hatalom addiktív játék. Ha valaki túl sokáig ül egy bársonyszékben (vagy fűtött stadionban), előbb-utóbb elhiszi, hogy minden ötlete zseniális. Vagy legalábbis senki nem meri azt mondani, hogy: „Ezt most ne.”

• Mert nincs ellenőrzés. Ha a környezet bólogatógépekre van cserélve, a vezető egyre merészebb ötletekkel áll elő. Egy ló? Egy zebra? Egy családi gázszerelő? Jöhet.

• Mert ez is egy hatalmi üzenet. A ló, a zebra, vagy bármely más irracionális gesztus valójában azt üzeni: „Tessék, megtehetem.” És ha a környezet ezt szó nélkül elfogadja, akkor tényleg megteheti.

Kell a kontroll, különben jön a ménes

A történelem újra meg újra bizonyítja: ha a hatalom nincs kordában tartva, előbb-utóbb felbukkan egy ló, egy zebra, vagy valami más négylábú a döntéshozatalban. Nevethetünk rajta – és kell is. De ne feledjük: ha a paródia mindennapossá válik, akkor a politika végül saját karikatúrájává torzul.

(A zebra végül nem lett miniszter – legalábbis még nem. De ha kinevezik, akkor a Közlekedési és Fehér Csíkos Ügyekért Felelős Államtitkárság vezetésére minden bizonnyal alkalmas lett volna.)