Elton John születésnapja, a flamboyans brit énekes, aki évtizedeken át nemcsak a zenei élet ikonja volt, hanem a meleg közösség egyik leglátványosabb képviselője is. Karrierje során nyíltan vállalta identitását, és bár számtalan támadás érte, végül a nyugati társadalom elfogadását élvezte. Ez a narratíva azonban Magyarországon máig nem játszódik le hasonlóképpen. Itt a másság ünneplése helyett a félelem és a kirekesztés politikai eszközzé vált, egy olyan propaganda-gépezet alapjává, amely a hatalmat a megosztáson és az ellenségképzésen tartja.

A magyar közéletben a "másság elfogadása" gyakran csak üres frázis, egy divatos, de tartalmatlan jelszó, amelyet a hatalom csak akkor használ, ha az nem ütközik a nemzeti konzervatív narratívába. Elton John például, ha magyar lenne, valószínűleg nem a Magyar Érdemrend kitüntetését kapná, hanem a kormánypárti médiában "LMBTQ-aktivistaként" lenne beállítva, aki "veszélyt jelent a családokra". A másságot csak akkor ünneplik, ha az nem igazi kihívás a status quónak.

A kormány retorikája kettős: egyrészt felvállalja a keresztény értékeket és a hagyományokat, másrészt viszont folyamatosan ellenségképeket kreál – a migránsok, a liberálisok, a melegek, a "Brüsszel" –, hogy egyfajta pánikot keltsen a társadalomban. A félelem a másságtól nem természetes, hanem szándékosan gerjesztett.

A magyar politika egyik legveszélyesebb jellemzője, hogy a félelmet nemcsak kihasználja, hanem aktívan táplálja. A "Gender-ideológia" elleni harc, a melegek elleni gyűlöletkampányok, a migránsozás – mind ezt szolgálják. A cél egyszerű: ha az emberek félnek, kevésbé kritizálják a hatalmat, és hajlamosabbak elfogadni autoriter intézkedéseket.

A kormányzati retorika szerint a "normális" magyar ember egy heteroszexuális, keresztény, tradicionális családban élő állampolgár, aki ellenzi a "nyugati dekadenciát". Minden, ami ettől eltér, potenciális veszélyforrás. Ez a gondolkodásmód nemcsak kirekesztő, hanem önpusztító is, hiszen egy társadalom nem fejlődhet, ha minden mástól retteg.

A propaganda célközönsége azok, akik képesek elhinni, hogy a másság valóban fenyegetést jelent. Ez a réteg gyakran a vidéki, idősebb, kevésbé világlátott emberekből áll, akiknek a médiájuk a kormány által kontrollált csatornákon keresztül szűrődik. Nekik nem Elton John a zseniális zenész, hanem a "meleg propagandista".

A kormány számára ez a réteg fontos, mert könnyen irányítható. Ha valaki fél a változástól, a mástól, a különcöktől, akkor hajlandóbb tolerálni a korrupciót, a demokratikus intézmények leépítését, ha közben azt ígérik neki, hogy "megvédik a hagyományait". Így a félelemből politikai tőke lesz, amelyből egy autoriter rendszer építkezik.

A magyar közéletben a másságtól való félelem nem valós fenyegetésből fakad, hanem egy politikai stratégia része. Elton John születésnapja is emlékeztet arra, hogy a nyitottság és a tolerancia nélkül egy társadalom nem marad versenyképes. A magyar kormány azonban nem a befogadást, hanem a megosztást választotta – és amíg a társadalom nagy része ezt támogatja, addig nem a másság, hanem a félelem lesz a legnagyobb veszély.

Ha valaki tényleg aggódik a magyar jövőért, akkor nem a melegektől, a migránsoktól vagy a liberálisoktól kell félnie, hanem attól, hogy egy olyan rendszerben él, ahol a félelem az alapvető politikai eszközzé vált. És ahogy Elton John énekelte: "Sorry seems to be the hardest word" – a magyar vezetésnek viszont még a "sajnálom" sem jutott el a szájáig. Pedig épp elég volna, ha egyszerűen csak nem félne attól, ami más.