Szijjártó Péter ismét útra kelt – már megint Moszkva. Olyan rutinnal mozog a Kreml irányába, mint mások a sarki bolt felé. Talán már törzskártyája is van a moszkvai reptéren. Ha valaki még kételkedett volna benne, hogy a magyar külpolitika vezércsillaga a keletre néző szervilizmus, nos, Péterünk most is gondoskodott róla, hogy ez kétséget kizáróan világos legyen.

A külügyminiszter szerepe egykor arról szólt, hogy országokat közelítsen egymáshoz, kapcsolatokat építsen, hidakat verjen. Szijjártó Péter ezzel szemben inkább bont: szövetséget, bizalmat, reputációt. Amit más országok diplomáciának hívnak, nálunk valami egészen más: légiforgalom Moszkva felé, miközben szimbolikusan hátat fordítunk mindenkinek, aki valaha barátunk volt.

És ez nem túlzás: Magyarországnak gyakorlatilag már nincsenek barátai a világ normális felén. A NATO-ban zavaros mellébeszélés, az EU-ban állandó vétó és kibúvó, Ukrajna esetében pedig nyílt ellenállás. Brüsszel már nem kérdez, csak fáradtan sóhajt, amikor Budapest megszólal. Washingtonban pedig már nem is próbálják megérteni, mit akarunk – és gyanítják, hogy valójában mi sem tudjuk. Vagy ha tudjuk is, nem mi döntjük el.

És közben ott van a digitális szuverenitás csúcsélménye: a magyar külügy szerverein évek óta korzóznak az orosz hackerek, mint egy digitális Gorkij-parkban. A minisztérium pedig nemhogy nem takarít utánuk, de láthatóan még kávét is főz nekik. Nemzetbiztonsági kérdés? Ugyan, csak egy kis információcsere – egyoldalúan, természetesen.

Ez a következetes oroszbarátság nem csupán diplomáciai ízlésficam. Ez már doktrína. A magyar kormány következetesen torpedózza meg az EU bármely lépését, amely Oroszországnak kellemetlen lehet – legyen szó szankciókról, segélyekről, vagy egy sima, szolidaritást kifejező nyilatkozatról. Orbán és csapata úgy viselkedik, mintha az uniós tagságot csak a forráslehívás miatt tartanák, a többit pedig megpróbálnák lemosni magukról, mint a kiömlött vodkát egy kormánygépen.

És Szijjártó Péter ebben a rendszerben nem egyszerűen fogaskerék. Ő maga a motor – bár inkább egy nyikorgó, célt tévesztett, keletre fordított GPS-szel szerelt Trabant-motor, ami csak egy irányba hajlandó vinni: Moszkvába.

Végül csak egy kérdés marad: ha ennyire otthon érzi magát Moszkvában, miért nem marad ott? Legalább felszabadulna egy külügyminiszteri szék – hátha akad valaki, aki nemcsak járja a világot, de ért is hozzá.