Az ember azt gondolná, hogy április 1-jén a híreket fenntartással olvassa. Tréfák, álhírek, kacsák. Egy nap, amikor elnézzük, ha valaki megtréfál minket – hisz ez a nap erről szól. Csak hát… nálunk mintha minden nap április elseje lenne. Mármint nem nekünk, hanem nekik. Ők ugyanis úgy tűnik, állandó bolondok napját ünnepelnek – csak nekünk, többieknek nem vicces.

Vegyük például a mai hírt, teljesen friss, ropogós, még a kampánybuszok kipufogója is meleg:
a Fidesz–KDNP országjárásba kezdett. Nem, nem azért, hogy megnézzék, hol mennyi a tej ára, vagy hány iskola penészedik. Nem is azért, hogy meghallgassák az emberek gondjait. Hanem azért, hogy Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban véleményeket gyűjtsenek.

Milyen frappáns áprilisi tréfa lett volna ez, nem igaz?

Menczer Tamás szerint – kapaszkodjunk meg – Ukrajna csatlakozása további anyagi terheket róna a magyar családokra. Eddig úgy tudtuk, az anyagi terheket inkább a tizenhárom éve tartó központosítás, a haverokhoz ömlő közpénzek, a kisvasút, a stadionok, meg a baráti offshore-alapítványok jelentik. De hát mit tudunk mi, bolond alattvalók, mi csak fizetünk, nem értünk. Csak bólintunk a kampánybusz árnyékában.

Mert persze, ez az egész nem tréfa. Komoly kampány. Komoly arcokkal. Komoly aggódással. Komolyan nevetséges.

Ukrajna, mint gumicsont, újra előkerül. És bár a háború, a szenvedés, az emberek tízezreinek tragédiája valóban nem vicc, a kormány által előadott „mi csak meg akarjuk védeni a magyar családokat” című monodráma már régen a politikai kabaré kategóriájába csúszott. Minden újabb országjárásnál úgy érezzük, mi vagyunk a közönség, akik fizettek a jegyért – csak az ajtót zárták ránk.

Április 1-je. A bolondok napja. Mégis: ők nevetnek, és mi vagyunk a bolondok, ha ezt még mindig elhisszük. Nem új ez. Emlékszel, amikor megígérték, hogy megvédik a rezsit? Aztán csak a számlák lettek nagyobbak, nem az otthon melege. Vagy amikor azt mondták, hogy a gyerekek védelme a legfontosabb? Aztán a tanárokat rúgták ki, mert túl hangosan aggódtak.

Ez az országjárás nem más, mint egyetlen hosszú tréfa, amit velünk űznek. Csak itt nem áprilisi, hanem mindennapos bolondság zajlik. A különbség csupán annyi: mi nem röhögünk. Mi fizetünk, mi tűrünk, mi hallgatunk. És lassan már azt sem tudjuk, mi lenne az igazi hír: ha egyszer valaki komolyan venne minket?

Április elseje van.
De ne aggódj. Holnap újra folytatják.
És másnap is.
És utána is.
Mert nálunk a hatalom számára a bolondok napja örök.