📜 Mai napon történt – Illúziók nélkül
Ma van az évfordulója annak a pillanatnak, amikor Uncle Sam kilépett a karikatúrából, és lassan beköltözött a történelembe. A mai epizódban arról van szó, hogyan lett egy figurából nemcsak jelkép, hanem márka, majd módszer is — és hogyan tanulta meg a hatalom, hogy néha elég egy jelmez ahhoz, hogy komolynak látsszon.
A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.
Ma péntek 13 van.
Az a nap, amikor még azok is statisztikát kezdenek számolni, akik egyébként csak a kávéjuk cukortartalmát szokták ellenőrizni. A liftek hirtelen gyanúsabban zúgnak, a sótartók könnyebben kiborulnak, és a fekete macskák mintha külön megbízást kaptak volna az univerzum logisztikai részlegétől.
Ebben az új szatirikus monológban egy raktárvezető – aki nem hisz a babonákban, csak a rendszerekben – próbál rendet találni a véletlenek között. Vagy legalábbis megérteni, miért viselkedik a világ úgy, mint egy túlterhelt raktár péntek délután.
Mert lehet, hogy a balszerencse nem létezik.
De a mintázatok néha túlságosan szépen rendeződnek.
👉 Egy történet arról, hogyan válik a racionalitás is idegessé, amikor a számok túl sokszor ismétlik önmagukat.
Ma annak az évfordulójára nézünk vissza, amikor a világháló még nem világméretű idegrendszernek, hanem szerényen az információ rendbetételének indult. Tim Berners-Lee eredeti gondolata mögött még ott derengett valami régi, már-már megható hit: hogy ha a tudás könnyebben elérhetővé válik, attól talán az emberiség is valamivel értelmesebb lesz.
A történelem persze, mint oly sokszor, most sem a legnemesebb forgatókönyvet választotta.
Ez az új epizód nem a technológia diadaláról szól, hanem arról a finom, ironikus pillanatról, amikor egy háló, amely eredetileg összekötni akarta a tudást, lassan megtanulta összekötni a reklámot, a zajt, a hiúságot, a politikai manipulációt — és magukat az embereket is, mint követhető, mérhető, terelhető mintázatokat. Keserűbb történet ez, mint amilyennek első kattintásra látszik.
A teljes írás most a Substacken olvasható.
A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.
A biztonság az a szó, amellyel ritkán vitatkozunk. Jól hangzik, megnyugtat, és úgy simul a hétköznapokhoz, mint egy meleg szoba télen: nem kérdezzük, miből épült, csak örülünk, hogy nem fúj be a szél. A modern gazdaság is pontosan erre az érzésre épít. Nem eltünteti a kockázatot, hanem kezelhető formába rendezi, biztosításokba, garanciákba, nyugdíjígéretekbe és rendszermentő beavatkozásokba csomagolja.
A biztonság illúziója című új írás azt boncolja, hogyan lett a stabilitásból menedzselt érzet, a védelemből narratíva, a biztonságból pedig fenntartott egyensúly. Mert a kérdés talán már nem az, hogy létezik-e valódi biztonság, hanem az, hogy mit nevezünk annak egy olyan világban, ahol a rendszer inkább csak folyamatosan javítja önmagát, miközben azt szeretné, hogy mi ezt szilárd falnak lássuk.
1985. március 11-én Mihail Gorbacsov került a Szovjetunió élére, és vele együtt megérkezett valami, amit akkor sokan reménynek neveztek. Moszkvában diákként ezt belülről látni különös tapasztalat volt: mintha a birodalom egy pillanatra elhitte volna, hogy meg lehet javítani önmagát. Aztán kiderült, hogy vannak rendszerek, amelyek a reformtól nem megújulnak, hanem szétesnek — és vannak reflexek, amelyek túlélnek zászlót, címert, rendszert és évszámot is. Ez a mai epizód nemcsak Gorbacsovról szól, hanem a szabadság terhéről, a populizmus örök sikeréről, és arról, hogy a birodalmi gondolkodás néha sokkal tovább él, mint maga a birodalom.
Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.
Prága, 1948. március 10.
Jan Masarykot holtan találják a Černín-palota ablaka alatt. Egy ember halála volt — és egy rendszer nyílt bemutatkozása. Közép-Európában az ilyen reggeleket nem felejtik el könnyen. A teljes írás most olvasható a sorozatban.
A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.
