Illúziók Nélkül
Heti Krónika – Csak Amerika, csak maga – soon
Heti Krónika – Csak Amerika, csak maga – soon
Ezen a héten a hatalom nem kérdez – szerepeket oszt. Venezuela forgatási helyszínné válik, a demokrácia háttérzajjá halkul, a siker mércéje pedig az olaj, a taps és a hazai páváskodás. Amikor az érdek és a sikerélmény egy irányba mutat, még a káosz is fegyelmezettnek tűnik – legalább addig, amíg eladható.
A mai írás mindenki számára ingyen elérhető.
Nincs paywall. Nincs tagság. Csak a színpad, a díszlet és a csend körülötte.
Olvasd el, amíg a reflektor még ég.
Világ, ébresztő!
Ez már nem geopolitika. Ez agyrém.
Miközben Ukrajna továbbra is vérzik, miközben Európa keleti fele még mindig azt próbálja túlélni, amit a történelem már egyszer rákényszerített, az Amerikai Egyesült Államok figyelme látványosan elkalandozik. Nem Moszkva felé. Nem a háború lezárása felé. Hanem Grönland felé.
Arra a területre, amely Dánia fennhatósága alatt áll, és amelynek az ország NATO-tagként szövetségese annak az Amerikának, amely most katonai opciókról, nyomásgyakorlásról, „stratégiai érdekekről” beszél. Szövetségessel szemben. Nyíltan. Félreérthetetlenül.
Ez az a pont, ahol az ember ösztönösen megáll, és csak ennyit mond: mi a fene történik itt?
Az Amerikai Egyesült Államok ahelyett, hogy Ukrajnát támogatná – ezzel közvetetten Európát és saját történelmi szövetségi rendszerét erősítve –, inkább Grönland „elrablásának” gondolatával játszik, katonai fenyegetések árnyékában. Mintha a szabályok már nem lennének érvényesek. Mintha a NATO csak addig lenne szent, amíg kényelmes.
És eközben Oroszországnak nem kell különösebben erőlködnie. Nem kell titkos paktum. Nem kell nagy stratégiai fordulat. Elég, ha a másik nagyhatalom önként kezdi ki ugyanazt a rendszert, amelynek fenntartása elvileg a saját érdeke lenne.
Ha egy NATO-tagot így lehet fenyegetni, akkor a szövetség nem védelem többé, hanem díszlet.
Ha Dániával ezt meg lehet tenni, akkor bárkivel.
Egy hasznos mellékszereplő
A képhez hozzátartozik Orbán Viktor is. Nem főszereplőként, inkább közvetítő statisztaként. Régóta gyakorolja a pávatáncot: Brüsszelt gyengíti, Moszkvával kacsint, Washingtonban pedig „különutas realizmusként” adja el az elvtelenséget.
Most, hogy Donald Trump Magyarországra látogat, a tánc újraindul. Orbán küldönc szerepben mozog: üzeneteket visz, pozíciókat puhít. Hogy Vlagyimir Putyin hivatalosan is képbe kerül-e, szinte mellékes – a feladat alighanem már teljesítve. Most jöhet a vállveregetés.
Orbán nem alakít világrendet.
Csak segít gyengíteni azt, amelyhez tartozik.
Ez nem erőpolitika.
Ez nem stratégia.
Ez önszabotázs.
Világ, ébresztő.
Mert ha ez normalizálódik, akkor már nem kérdés, ki a következő.
