Diplomácia, magyar módra – avagy Szijjártó Péter galaktikus békeküldetése
Egy troll a pódium mögött
Ha valaha is kétségeink lettek volna afelől, hogy Magyarország külpolitikája egy szürreális kabaréműsor, elég csak ránézni Szijjártó Péter legújabb epizódjaira. Emberünk, aki a diplomácia szó jelentését valószínűleg egy román–magyar meccsen tanulta meg a lelátón, most épp sajátos békemisszióját teljesíti – ami leginkább üvöltözésből, sértegetésből, nagykövetek bekéretéséböl, és természetesen jól irányzott vétókból áll. (Mindenből, amihez semmi köze a józan észnek.)
Lengyelország visszahívja budapesti nagykövetét – egy korrupt politikusnak nyújtott magyar menedék miatt. Ez persze nem kerül szóba a magyar külügyminisztériumban. Helyette Szijjártó hirtelen felfedezi, hogy a lengyelek háborúpártiak, és nekünk ezért sértő a jelenlétük. Ukrajnában közben felgyullad egy templom – az ukrán hatóságok szerint egy orosz rakéta becsapódása miatt, amit természetesen Moszkva cáfol, ahogy mindig. Az igazság most is a füsttel együtt száll az ég felé – mi pedig berendeljük az ukrán nagykövetet, hogy jól érezze: itt csak akkor éghet valami, ha azt Moszkvában is jóváhagyják.
Szijjártó mester közben hősiesen harcol az Európai Unióval is, természetesen mindig a magyar emberek nevében, akiket nyilván megkérdezett egy wellness hétvége és két focimeccs között. A vétó nála nem eszköz, hanem küldetés – mint egy Jedi lovag, aki az Erő sötét oldalán próbálja megállítani a gonosz Brüsszelt. És miközben lehülyézi az EU-t, csodálkozik, hogy nem kapunk több pénzt.
Szijjártó Péter nem külügyminiszter. Ő egy permanensen túlpörgetett troll, akit mintha egy kormánypárti Facebook-csoport adminjai emeltek volna miniszteri rangra – hangos, indulatos, és minden szónál azt hiszi, épp történelmet ír, pedig valójában csak a caps lock ragadt be – és valahogy azóta is ott ül a minisztériumban, mert a biztonságiak egyszerűen feladták. Ő nem diplomáciát csinál, hanem szerepet játszik: A Bántott Magyar Békegalamb főszerepét, akit mindenki üldöz, de ő akkor is megmondja a frankót – persze kizárólag oroszul, kínaiul, vagy épp kézcsókkal Azerbajdzsánban.
Magyarország szégyene? Lehet. De legalább következetes: ahol valaki elítéli a háborút, ő békepártiként beleáll; ahol emberek halnak meg, ő nagykövetet rendel be; ahol együttműködni kellene, ő vétózik.
Hát nem gyönyörű ez a diplomáciai gőzhenger?