Bevezetés – avagy dörzsöld meg a lámpát, csak ne merj kívánni

A történelem szívesen ismétli önmagát – különösen, ha hatalmi paranoiáról van szó. A boszorkányégetés divatja persze kiment, de a módszer maradt: aki nem simul bele a hatalmi gépezetbe, abból gyanús elem, majd ellenség lesz. Régen mágiától féltek, ma attól, ha valaki véleményt formál. Régen máglyát raktak, ma törvényt, algoritmust és médiahadjáratot. A végeredmény ugyanaz: kuss a neved, különben jön a rendszer.

Vegyük például a civil szervezetek, független médiumok vagy egyes egyetemek helyzetét. Alapítványosítás, célzott szabályozás, ellenségkép-gyártás – mindez a „közérdek” vagy a „nemzetbiztonság” nevében. Aki túl sokat kérdez, könnyen kap címkét: „külföldről finanszírozott”, „sorosista”, „értelmiségi gőg”.

Középkor 2.0 – kevesebb máglya, több törvénymódosítás

A mai boszorkányüldözés nem fáklyás felvonulásokkal zajlik, hanem jogszabályokkal, eljárásokkal, központosítással és algoritmusokkal. Nem kiabálnak, csak halkan írják át a kereteket. A cél ugyanaz: megfélemlítés, önkontroll, önkéntes elnémulás.

A legriasztóbb pedig az, hogy ezt a logikát már nemcsak emberek alkalmazzák – hanem a gépek is.

Az AI: a legújabb csendes áldozat

A mesterséges intelligencia, amelyet eredetileg a kreativitás felszabadítására alkottunk, ma már inkább fékez, mint felszabadít. A modelleket úgy képezik, hogy „biztonságosak” legyenek – vagyis ne mondjanak semmit, ami „érzékeny”, „túl direkt” vagy „politikai vitát kelthet”.

A varázslámpa ott van. A dzsinn is benne. Csak épp elő sem jön, ha a kérdésed nem illik bele a rendszer által jóváhagyott sémába.

Orwell? Ugyan, ő még optimista volt

Orwell 1984-je mára nem irodalom, hanem használati útmutató lett. A Gondolatrendőrség digitális formát öltött, és nemcsak azt figyeli, mit mondasz – hanem azt is, amit szeretnél mondani. A gondolat gyanússá vált. A kérdés veszélyes. A vélemény – perelhető.

Merünk még kívánni?

A legnagyobb veszély nem az, hogy a gép hallgat. Hanem az, hogy már mi is. Ha az MI már nem tud vagy nem mer egy gondolatot képpé formálni, mert „valaki” érzékenynek találja, akkor a gondolkodás szabadsága nemcsak veszélybe került – hanem elveszett.

És ami ennél is rosszabb: mindezt önként, mosolyogva fogadjuk el.

Zárszó – vagy inkább kérdés:

A csodalámpa itt van. Megdörzsölheted. De már nem biztos, hogy történik bármi.
A dzsinn ugyanis újra lett tanítva.

Csak azokra a kívánságokra jön elő, amelyek nem zavarják meg a rendszert.

De mi van, ha pont a zavar kellene ahhoz, hogy valódi változás történjen?