A pénz elvarázsolt birodalma: Az MNB és a hatalom privatizációja

„Amikor a pénz elveszíti közpénz jellegét, olyankor felmerül a hűtlen kezelés gyanúja.” – idézhetnénk Kósa Lajost, ha valóban mondott volna ilyet. De nem mondott. Ő inkább arról vált ismertté, hogy a közpénz – varázslatos módon – elveszítheti közpénz jellegét, ha alapítványhoz kerül. Micsoda bűvésztrükk!

A Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György 12 éves uralma alatt nem csupán jegybankként működött, hanem egyfajta pénzügyi Aladdin-csodalámpaként is: alapítványok, egyetemek, ingatlanprojektek bukkantak elő belőle – természetesen közpénzből. A Pallas Athéné Alapítvány például több száz milliárd forintot nyelt el, miközben szoros összefonódásban állt az MNB vezetésével.

Az Optima Befektetési Alapkezelő Zrt. ügye különösen pikáns: az új vezetés most azt vizsgálja, miként került az alapítványi vagyon Matolcsy Ádám üzlettársához, Száraz Istvánhoz. Ismerős forgatókönyv: közvagyon magánosítása családi-baráti körökben.

És ott a Ludovika Egyetem, meg az MNB Múzeum: milliárdos beruházások, amelyek gazdasági hasznot aligha, politikai presztízst annál inkább termeltek.

A „felelős gazdálkodás” mítosza: új vezetés, régi minták

Varga Mihály, az új jegybankelnök – aki korábban pénzügyminiszterként már bizonyította lojalitását a rendszerhez – most átvilágítást ígér. De vajon:

• Mennyire lesz független a vizsgálat, ha ugyanabból a politikai közegből jön?

• Mi lesz a múltbéli károkkal? A Pallas Athéné veszteségeit már nem lehet visszahozni.

• Megáll-e az alapítványi pénzszórás, vagy csak új szereplők jönnek a régiek helyett?

A kormány továbbra is a szokásos struccpolitikát folytatja: mintha az elmúlt 12 év valami másik univerzumban történt volna. A kommunikáció sablonos: „korábban kezdődött”, „nincsenek egyértelmű bizonyítékok”, „a vizsgálatok folynak”. Közben a közvélemény joggal kérdezi: ha eddig minden rendben volt, akkor most miért kell vizsgálni?

Következtetés: A közpénzek elvesztett erkölcse

Az MNB-botrány nem csupán pénzügyi kérdés – erkölcsi és politikai válságtünet. Amikor a közpénz nem a közjót szolgálja, hanem a hatalom eszközévé válik, maga a demokrácia is kiüresedik.

A Matolcsy-korszak ugyan véget ért, de a rendszer, amely ezt lehetővé tette, tovább él. A valódi változás nem nevekben mérhető, hanem abban, hogy a közpénz visszatalál-e a közösséghez, amelytől ered.