Mit adtak nekünk az amerikaiak? Hát… ezt.
Mit adtak nekünk az amerikaiak? Hát… ezt.
Van abban valami egészen abszurd, amikor egy nagyhatalom új nemzetbiztonsági stratégiát ír, és közben megfeledkezik a legegyszerűbb geopolitikai alaptételről: ha hátat fordítasz a szövetségeseidnek, attól még nem gyengülnek az ellenségeid — épp ellenkezőleg, erősödnek.
Az új amerikai dokumentum pontosan ezt teszi.
Ráadásul mindezt a lehető legrosszabb, sorsdöntő pillanatban.
Amikor az eddig démonizált, patás ördögként kezelt ősellenség — Oroszország — épp egy szuverén európai országot támadott meg, és a háború következményei az európai partnerek biztonságát is közvetlenül fenyegetik.
Ez az a történelmi helyzet, amikor a szövetségi rendszer megerősítése lenne logikus… és épp ekkor fordít neki hátat Amerika.
Mint aki hosszú évek közös története után hirtelen rájön, hogy a barátai „túl drágák”, és mostantól inkább ellenfélként tekint rájuk.
És közben — mintha mindezt nem értené, vagy talán túl jól értené — gondosan kerüli annak kimondását, hogy ez a fordulat végső soron kinek kedvez igazán.
Ebben a szatírában arról írok, hogyan vált a világ legfontosabb szövetségi rendszere egyetlen tollvonással feleslegesnek minősített múltidézetté, és hogyan lett az amerikai visszavonulásból az ellenfelek ajándéka.
Mert ha valaki minden döntésével az ellenfeleit erősíti, előbb-utóbb felmerül a kérdés: vajon tényleg tévedésből teszi-e.
Ez az Illúziók nélkül új epizódja.
Keserédes humor, geopolitikai irónia — és a kérdés, amit ma már senki sem kerülhet meg:
Mit adtak nekünk az amerikaiak?









