Február 17-én, Rómában, a Campo de’ Fiorin máglyára küldték Giordano Bruno domonkos szerzetest és filozófust.

A vád hivatalosan teológiai volt – és Bruno valóban több hittételt megkérdőjelezett, mint amennyit egy egészséges rendszer kényelmesen elbír. De gondolkodásának mélyén ott izzott valami veszélyesebb: a világegyetem végtelenségének gondolata.

Nem elégedett meg azzal a világgal, amelyet akkoriban engedélyeztek. Nem csak arról beszélt, hogy a Föld nem a középpont – ezt már mások is kimondták félhangosan –, hanem arról, hogy a világegyetem határtalan. Hogy számtalan világ létezhet. Hogy a teremtés nem zárt díszlet, hanem nyitott rendszer.

Ez nem egyszerűen tudományos állítás volt. Ez szerkezeti kihívás.

A végtelen ugyanis nem kompatibilis a monopóliummal. Ahol nincs határ, ott nehéz kizárólagosságot hirdetni. Ha nincs kitüntetett középpont, nincs kizárólagos nézőpont sem. És ha nincs kizárólagos nézőpont, az igazság nem fér el egyetlen intézmény zárt szekrényében – még akkor sem, ha aranyozott a kulcs.

Bruno nem forradalmár volt a mai értelemben. Nem rendszert akart dönteni – csak túl nagy rendszert képzelt el. És ez mindig gyanús. A hatalom – legyen az vallási, politikai vagy ideológiai – szereti a véges világokat. A kereteket. A katalogizálható valóságot. A végtelen viszont nem katalogizálható. Nem adható ki közleményben. Nem zárható hittételbe vagy pártprogramba.

A máglya nem csak testet éget. Példát is statuál.

Ma ritkán gyújtanak tüzet a főtéren. De algoritmusok képesek láthatatlanná tenni gondolatokat. Közösségek képesek kiközösíteni. Intézmények képesek hitelteleníteni. Aki túl tágas rendszert képzel el – túl összetett gazdaságot, túl nyitott társadalmat, túl plurális valóságot –, ma is kényelmetlen lehet.

A végtelen mindig destabilizálja a kényelmes bizonyosságot.

Bruno ma szoborként áll ugyanazon a téren. A rendszer, amely megégette, már nincs. Az univerzum viszont – minden jel szerint – még mindig nem szűkült össze.

Talán ez a valódi tanulság: az igazság időskálája hosszabb, mint a hatalomé.

És a végtelen nem siet.

Ráér kivárni, amíg a rendszerek elfáradnak.

Illúziók Nélkül

Alex Buday