1867-ben az Egyesült Államok úgy döntött, hogy vesz valamit, ami hideg, távoli és jobbára lakatlan – nem, nem egy IKEA-s gardróbot, hanem Alaszkát. Az oroszok, akik akkoriban épp elég gondban voltak a saját birodalmukban is (spoiler: pár évtizeddel később cári vér folyt a paloták márványpadlóján), úgy gondolták: „Minek nekünk ez a jeges semmi? Vigyék az amerikaiak, legalább lesz miből vodkára költeni!” – és 7,2 millió dollárért (mai értéken kb. 109 millió) el is adták.

2 cent per acre. Ma ezért a pénzért még egy iPhone-tokot se kapsz. De hát ki tudta akkor, hogy olaj, arany meg pingvinek laknak ott?

Azóta eltelt pár év (szűk 160), és most... az oroszok újra érdeklődnek. Visszakérnék Alaszkát. Hát persze! Mint amikor az exed ráír, hogy „te még megvagy?”, csak mert meglátta az Insta-sztoridban, hogy jól élsz. Az USA meg néz, mint akinek a volt pasija hirtelen „csak a pulcsijáért jönne vissza”, de közben a nappaliban nézegeti a plazmatévét.

És ha már ingatlanügyek: ne feledjük Trump 2019-es ötletét, miszerint vegyük meg Grönlandot! Az amerikai ingatlanmágnás úgy érezte, ez a fehér, hűvös, jéggel borított földdarab tökéletes lenne... nos, valószínűleg egy golfpályára. Dánia finoman utasította vissza az ajánlatot, mondván: „Grönland nem eladó.” Trump meglepődött. Mert hát mi az, hogy valami nem eladó? Hiszen minden eladó, ha elég dollárt dobsz rá, nem?

2025-re azonban a sztori újabb szintre lépett. Trump újra elnök lett – most már nemcsak kér, hanem ígér. Nemcsak azt mondja, hogy megvenné Grönlandot, hanem azt is: „semmi sincs levéve az asztalról” – vagyis, ha nem megy szép szóval, megy majd... másképp. Az amerikai külpolitika lassan olyan lesz, mint egy texasi aukció: "egyszer, kétszer, háromszor – vigyük tankkal!"

És az oroszok? Bár mostanában újra pezsgőt bontottak a diplomáciában (legalábbis a nyilvánosság előtt), Trump ötletét Grönland "átvételéről" már ők is sokallták. Putyin gyorsan bejelentette: megerősítik az orosz hadijelenlétet az Északi-sarkvidéken. Kicsit olyan ez, mint amikor az új barátnőd azt mondja, „nincs baj”, de közben már az ajtóban áll a volt pasid baseballütővel.

És közben Grönland is megszólalt – a helyiek tüntetnek, posztolnak, és egyértelműen jelzik: „Köszi, de nem kérünk se golfpályát, se hódítást.” Talán ők is érzik: ez már nem szerelem. Ez már valami más.

A geopolitika tehát egyre inkább hasonlít egy szerelmi háromszögre: USA, Oroszország, Grönland. Csak itt nem szívek törnek, hanem jégtáblák recsegnek. És a végén lehet, hogy mindhárom fél azon vitatkozik majd, kié legyen a kanapé – meg az olaj.

A szerelem határai valóban ismeretlenek. Főleg, ha katonai flotta is jár mellé.