Egy borongós reggelen Józsi bácsi és Marika néni a konyhában üldögélnek, kávéjukat kortyolgatva. Józsi bácsi az újságot böngészi, Mancs, a hűséges keverék, békésen szuszog a sarokban.

Józsi bácsi:
— Marikám, ma van a napja annak, amikor Hruscsov előadta a híres cipőcsapkodást az ENSZ-ben. Micsoda stílus! Akkoriban még legalább volt dramaturgia a politikában.

Marika néni:
— Most meg elég egy dühös poszt vagy egy megsértődött TikTok, és máris borul a bili. Cipőt ma már csak akkor csapnak az asztalra, ha szponzorált sportcipő és élőben közvetítik.

Józsi bácsi:
— Olvasom is: Orbán most „tavaszi nagytakarítást” hirdetett a külföldről pénzelt médiában meg a civil szervezeteknél. Azt mondta, "a poloskák átteleltek". Hát... irodalmi.

Marika néni:
— És közben az ellenzék sem marad adós. Az új messiás, Magyar Péter, most épp forradalmat hirdet minden Facebook-videóban — de ha egy újságíró nem úgy kérdez, ahogy ő szeretné, akkor megsértődik, és kisétál a stúdióból, mint egy duzzogó óvodás.

Józsi bácsi:
— Mondjuk van benne rendszer. Aki nem kérdez jól, az ellenség. Aki nem tapsol időben, az meg bujkáló fideszes.

Marika néni:
— De legalább Mancs tudja, mit akar. Ha éhes, odahozza az üres tálkáját, nem dramatizál, nem élőzik, csak odanéz, és néha nyel egyet.

Mancs nyújtózik egyet, nagyot ásít, majd fensőbbségesen megfordul.

Józsi bácsi:
— A kutya legalább nem játszik meg semmit. Egyenes beszéd. Valamit tanulhatnának tőle odafent.

Marika néni:
— Vagy legalább megtanulhatnák: ha már nem tudsz válaszolni, legalább ne sértődj meg. Ez nem óvoda, ez közélet.

Mancs odamegy a táljához, és egy jól irányzott csapással a konyhakőre löki.

💬 Ti mit gondoltok? A politikai kommunikáció fejlődött, vagy csak színpadiasabb lett? A cipő helyett most már az ajtót csapkodják?