Ma Nena születésnapja. A német énekesnő, aki 1983-ban egy naivnak tűnő popdallal megfogalmazott egy generáció félelmét: a 99 Red Balloons (vagy 99 Luftballons) nemcsak a rádiók slágere lett, hanem a hidegháború groteszk abszurditásának metaforája is. A dal, amelyben egy játékból – 99 vörös lufiból – atomháború lesz, ma is friss marad. Én, aki átéltem azt a korszakot, a rendszerváltás reményét és csalódásait, íróként gyakran visszatérek ehhez az időhöz novelláimban. Ma viszont nemcsak a múltat, hanem a dal szomorú aktuálisságát is meg kell említeni: a hidegháború visszatért, a partnerség illúziója pedig szétporlad.

A Dal, Amely Figyelmeztetett: A Hidegháború Parabólája

Nena dala egy véletlen félreértésről szól: a légvédelmi radar felkutatja a széllel sodródó lufikat, a hatalmak pedig pánikba esnek. A zene vidám, a szöveg viszont gyilkosan komoly – pont úgy, ahogy a nyugati popkultúra a 80-as években próbálta feldolgozni a mindennapos atomtébolyt. A hidegháború nem volt csak politika: az volt a levegő, amit belélegztünk, az iskolai atombiztosító gyakorlatok, a "vörös veszély" retorikája. Novelláimban gyakran visszatér ez a légkör: a szürrealista félelem, amit a rendszerszintű paranoia teremtett.

"Most Még Barátok Vagyunk?" – A Partnerség Illúziója

A hidegháború vége után azt hittük, vége a félelemnek. A 90-es évek optimizmusa, a "történelem vége", a globalizáció ígérete – mindez ma már naívnak tűnik. A 99 Red Balloons utolsó sora ("Now we’re back at war / But it’s not like before") ma ismerős: a hidegháború új változata zajlik, és bár nincsenek két szuperhatalom közvetlen konfliktusai, a geopolitikai feszültség, a Ukrajnában dúló háború, a nyugat és kelet újraéledő szakadéka mind azt mutatja, hogy a partnerség kora véget ért. A hidegháború nem múlt el, csak álcát öltött.

A Lufik Visszatértek – A Mai Világ Paranoiája

Ma is vannak "vörös lufik": a dezinformáció, a hamis hírek, a közösségi média által felerősített félelem. A 80-as években a radar tévesen lufikat látott rakétának, ma algoritmusok és trollfarmok generálnak képzeletbeli ellenségeket. A különbség? Akkor a rettegés központosított volt, ma decentralizált, és mindenki maga is lehet egy kis "vörös léggömb", amely véletlenül konfliktust robbant ki. Novelláimban próbálom megörökíteni azt a kettősséget, amikor a mindennapi élet mellett folyamatosan ott lebeg a katasztrófa lehetősége – ma ez a kettősség ismét jelen van.

Nena Dalának Örök Aktualitása

Nena dala ma is szól, mert a történelem nem lineáris, hanem spirál. A hidegháború visszatért, a lufik pedig újra a magasba szállnak – most nem vörösen, hanem digitális árnyalatokban. De talán van egy különbség: a 80-as években még hittünk abban, hogy a dal figyelmeztetése megfogadható. Ma már tudjuk, hogy az emberiség hajlamos újra és újra ugyanazt a hibát elkövetni. Nena születésnapján érdemes emlékezni: a popzene nemcsak szórakoztat, hanem tükör is – és néha egy rémálom előhírnöke.

(Üdvözlettel, egy író a hidegháború és a rendszerváltás korából, aki még mindig hisz a szavak erejében – mert ha a történelem ismétlődik, legalább legyen, aki leírja.)