Egy mondat.
És ami a zaj mögül átszűrődik.

A figyelem pazarlásának művészete…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

A vagyon mint erkölcsi jelmez…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

…amikor a bizonyosság hangosabb, mint az értelem…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

…amikor az adósság végre presztízstárgy lesz…

Illúziók nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

Amikor a civilizáció túl biztosnak hiszi magát…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A múlt hét magyar története olyan volt, mint egy gondosan megrendezett kelet-európai előadás: katonák a határnál, vétó Brüsszelnek, út Moszkvába, pénz és arany a hírekben, a végén pedig egy félmondat, amelyből már készül is az új hazai legenda. Ebben a Heti Krónikában nem Ukrajna a főszereplő, hanem Magyarország — pontosabban az a régi, jól ismert politikai reflex, amely a félelmet díszletté, a sértettséget kampányanyaggá, a valóságot pedig gondosan berendezett történetté alakítja.

…amikor a kampány már a határnál melegít…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

1959 március 9-én mutatkozott be Barbie — és vele együtt nemcsak egy játék érkezett meg a világba, hanem egy egész esztétika, egy életérzés, egy gondosan csomagolt illúzió is. Vannak tárgyak, amelyek hivatalosan a gyerekszobába készülnek, de valójában a társadalom önarcképei lesznek. Barbie ilyen volt: egyszerre kulturális ikon, fogyasztói termék és egy korszak tükre, amely a felszínt lassan fontosabbnak kezdte érezni a tartalomnál.

Ez az évforduló jó alkalom arra, hogy ne csak egy híres babára emlékezzünk, hanem arra a világra is, amely azóta köré épült — és amelyben a testkép, a kirakat, a póz, a csomagolás és az eladhatóság már rég nemcsak a reklámokban, hanem a médiában, a társadalmi szerepekben, sőt a politikában is otthonosan mozog. A teljes szatíra erről a civilizáltan mosolygó önámításról szól, némi iróniával, mert bizonyos témákról ma már szinte csak így lehet józanul beszélni.

…amikor a tökéletességet műanyagból kezdtük sorozatgyártani…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

Amikor a félelem már nem kivétel, hanem megszokás…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Ma van a New York-i Tőzsde hivatalos megszületésének évfordulója. 1817. március 8-án a Wall Street-i kereskedés levetette a félhivatalos improvizáció kabátját, és intézménnyé öltözött. A cél első pillantásra szinte tiszteletre méltó volt: rendet vinni oda, ahol addig túl sok múlott a hangerőn, az ismeretségeken, a gyors súgásokon, és azon, ki értesült hamarabb arról, amit másoknak csak később volt szabad komolyan venni. A pénz világa, mint oly sokszor, itt is azzal az ígérettel kezdte a saját legendáját, hogy mostantól minden civilizáltabb, átláthatóbb és józanabb lesz.

A történelemnek azonban van egy régi, rosszindulatúan elegáns szokása: a jó szándékból rendszert csinál, a rendszerből hatalmat, a hatalomból pedig önálló életet. Ami egykor a bizalom, a fegyelem és a kiszámíthatóság nyelvén született, ma sokszor inkább a pánik, a csordaszellem, a szépen csomagolt kapzsiság és a jól öltözött önámítás szótárából beszél. A mai írás erről szól: hogyan lett a józan intézményesítésből globális hangulatgép, és miként vált a piac lassan nemcsak gazdasági szerkezetté, hanem lelki időjárás-jelentéssé is, amelyre fél világ együtt rándul össze.

…amikor a rend nevében megszervezték a kapzsiságot…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy mondat.
És ami a zaj mögül átszűrődik.

Amikor túl korán adjuk fel a könnyűséget…

Illúziók Nélkülű

Alex Buday