Ez már nem félreérthető. Nem elszólás. Nem kampányretorika.
Ez nyers, leplezetlen hatalmi beszéd.

Stephen Miller kijelentése – miszerint az Egyesült Államoknak joga van megszerezni Grönlandot, akár katonai erővel – nyíltan tagadja a nemzetközi jog létezését. Pont. Nincs mit finomítani rajta.

Ez a gondolkodásmód ijesztően ismerős.
A „felsőbbrendűség”, az „erősebbnek joga van”, a „mi szabjuk meg a feltételeket” logikája nem amerikai találmány. Európa már végignézte egyszer, hova vezet. Akkor is volt ideológia, volt küldetéstudat, volt „történelmi szükségszerűség”. A neve is megvolt.

Grönland nem gazdátlan földdarab.
Dánia NATO-szövetséges.
Egy ellene irányuló fenyegetés a NATO alapelveinek nyílt megsértése. És amikor ezt valaki vállvonogatva relativizálja, az nem stratégiai gondolkodó – hanem birodalmi fantáziák rabja.

Donald Trump és holdudvara ma már nem magyarázkodik. Nem csomagol. Nem mentegetőzik. Kimondja:
– jogunk van
– mi irányítunk
– mi döntünk
– a többiek alkalmazkodjanak

Ez nem külpolitika. Ez erőpolitika.
És igen: ez a logika – bár csillagos-sávos zászlóba van csomagolva – ugyanarra a végkövetkeztetésre épül, mint a 20. század legsötétebb ideológiái: az erő jogot teremt.

És mielőtt bárki azzal jönne, hogy „Amerika majd felébred”, érdemes tisztázni:
nem igazán van mire hivatkozni.

Vietnam után nem ébredés volt, csak fáradtság.
Watergate idején (Richard Nixon) nem erkölcsi megvilágosodás történt, hanem intézményi kármentés.
A polgárjogi harcok sem belső felismerésből születtek, hanem utcai kényszerből.

Ezek nem ébredések voltak, hanem rövid józansági rohamok, amelyeket mindig gyors önfelmentés követett:
„Ez kivétel volt.”
„Ez velünk nem fordulhat elő újra.”

Most viszont nincs botrány, nincs szégyen, nincs visszalépés.
Ami korábban vállalhatatlan volt, ma nyílt doktrína.
Ami korábban félelemkeltő, ma büszkeség.

Az az érv, hogy „nem mi szavaztunk rájuk”, nem felmentés.
Sem Magyarországon.
Sem Amerikában.

A felelősség nem áll meg a szavazófülkénél. Egy társadalom nemcsak azért felel, amit megakadályoz, hanem azért is, amit eltűr.

És lassan ott tartunk, hogy a világ legnagyobb kockázata nem Oroszország és nem Kína, hanem egy olyan Egyesült Államok, amely elhiszi magáról, hogy bármit megtehet, mert erős.

Amerika nem elaludt.
Amerika most ébren van – és tapsol.

www.patreon.com/Alexbuday