Március 15-én, amikor a szabadság emlékezete újra végigsétál az országon, az ember óhatatlanul érzékenyebben hallja a tömeg hangját is. Ünnepnapokon különösen könnyű elhinni, hogy a sokaság mindig tisztább, nemesebb, bölcsebb önmagánál. Pedig a történelem ennél jóval óvatosabb tanár. A mai napi gondolat nem ünneprontás, inkább halk figyelmeztetés: a közös lendület önmagában még nem garancia a józanságra. És néha épp ott kezdődik a baj, ahol a hangerő már erénynek látszik.

Ott kezdődik a baj, ahol a butaság infrastruktúrát kap…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy mondat.
És ami a zaj mögül átszűrődik.

A figyelem pazarlásának művészete…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

A vagyon mint erkölcsi jelmez…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

…amikor a bizonyosság hangosabb, mint az értelem…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

…amikor az adósság végre presztízstárgy lesz…

Illúziók nélkül

Alex Buday

Prága, 1948. március 10.
Jan Masarykot holtan találják a Černín-palota ablaka alatt. Egy ember halála volt — és egy rendszer nyílt bemutatkozása. Közép-Európában az ilyen reggeleket nem felejtik el könnyen. A teljes írás most olvasható a sorozatban.

Az ablak alatt maradt ország…

Illúziók nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

Amikor a civilizáció túl biztosnak hiszi magát…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A múlt hét magyar története olyan volt, mint egy gondosan megrendezett kelet-európai előadás: katonák a határnál, vétó Brüsszelnek, út Moszkvába, pénz és arany a hírekben, a végén pedig egy félmondat, amelyből már készül is az új hazai legenda. Ebben a Heti Krónikában nem Ukrajna a főszereplő, hanem Magyarország — pontosabban az a régi, jól ismert politikai reflex, amely a félelmet díszletté, a sértettséget kampányanyaggá, a valóságot pedig gondosan berendezett történetté alakítja.

…amikor a kampány már a határnál melegít…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

1959 március 9-én mutatkozott be Barbie — és vele együtt nemcsak egy játék érkezett meg a világba, hanem egy egész esztétika, egy életérzés, egy gondosan csomagolt illúzió is. Vannak tárgyak, amelyek hivatalosan a gyerekszobába készülnek, de valójában a társadalom önarcképei lesznek. Barbie ilyen volt: egyszerre kulturális ikon, fogyasztói termék és egy korszak tükre, amely a felszínt lassan fontosabbnak kezdte érezni a tartalomnál.

Ez az évforduló jó alkalom arra, hogy ne csak egy híres babára emlékezzünk, hanem arra a világra is, amely azóta köré épült — és amelyben a testkép, a kirakat, a póz, a csomagolás és az eladhatóság már rég nemcsak a reklámokban, hanem a médiában, a társadalmi szerepekben, sőt a politikában is otthonosan mozog. A teljes szatíra erről a civilizáltan mosolygó önámításról szól, némi iróniával, mert bizonyos témákról ma már szinte csak így lehet józanul beszélni.

…amikor a tökéletességet műanyagból kezdtük sorozatgyártani…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

Amikor a félelem már nem kivétel, hanem megszokás…

Illúziók Nélkül

Alex Buday