A szatírát mindenki szereti, amíg másról szól. Amíg a céltábla kellő távolságban van, a nevetés felszabadult, az erkölcsi bátorság olcsó, a közönség pedig elégedetten bólogat. A kellemetlenség ott kezdődik, amikor a mondat egyszer csak hazatalál. Mai napi gondolat: miért ünnepli minden korszak a szatírát — egészen addig, amíg felismeri benne önmagát.

A szatíra addig kellemes, amíg máshová címezték…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A nagy pénzek közelében a középszerűség is hajlamos bölcs arckifejezést ölteni. Mintha a vagyon nemcsak kényelmet és befolyást, hanem automatikusan mélyebb gondolatokat is vásárolna magának. Az új epizódban arról írok, hogyan lett a pénzből nemcsak hatalom, hanem szellemi álca is.

Az intelligencia, amelynek gyakran bankszámlaszaga van

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Az utókor ítélete mindig elegánsabb, mint a jelen számonkérése. Csak van benne valami különösen kényelmes azok számára, akik addigra már rég megúszták. A történelmi felelősség szép fogalom — de akik a következményeket viselik, többnyire nem emlékművet, hanem ítéletet szeretnének.

Amig az ítéletet az utókorra bízzuk…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Van egy pont, ahol a hallgatás már nem udvariasság, hanem közreműködés. A közélet romlása ritkán egyetlen nagy zajjal érkezik; többnyire csendes félrenézések, kényelmes vállrándítások és gondosan ápolt véleménytelenségek rakják ki az útját. Erről szól ez a mai gondolat is: arról a pillanatról, amikor a csend már maga is állásfoglalás.

A csend is leadja a szavazatát…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Vannak délutánok, amelyek semmit sem akarnak bizonyítani. Nem fejlesztenek, nem optimalizálnak, nem kérnek beszámolót a hasznosságukról. Csak csendben emlékeztetnek rá, hogy az ember néha akkor él a legemberségesebben, amikor végre nem akar sehová sem megérkezni…

Amikor a semmittevés végre komoly teljesítmény lesz…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A szabadidőt ma már nem megéljük, hanem levezényeljük.
A teljes írás arról szól, hogyan vált a pihenés is a mókuskerék részévé, és miért lett a valóban szabad idő az egyik legnagyobb modern illúzió.

A szabadidő, amelyet már előre lefoglaltak…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Ma a figyelemről van szó: arról a ritka képességről, hogy valaki nem csak „meghallgat”, hanem tényleg ott is marad. Egy kávézó ablakán át nézve néha jobban látszik, mi veszett el a beszélgetéseinkből — és mi az, ami még mindig visszahozható.

A figyelem ritka luxusa…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Néha nem az a nehéz, hogy az ember találjon témát. Hanem az, hogy eldöntse, a napi abszurditások közül melyik érdemli meg a fáradt figyelmet. Umberto Eco mondata ma már nemcsak pontos, hanem szinte munkaköri leírás.

A túlírt valóság korában…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A piac ma már ritkán a tényekre reagál — inkább a félmondatok ritmusára. Mire a valóság megérkezik, az árfolyam már régen lefutotta a maga elegáns kis köreit, és valaki természetesen megint jól járt. Az új epizódban arról írok, hogyan lett a zűrzavarból üzleti modell, a bizonytalanságból pedig finoman terelt koreográfia.

A terelt piac csendes koreográfiája…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A háborút már megnyerték — legalábbis a mikrofon mögött. A valóság, mint mindig, csak később érkezik meg, rosszul címkézett számlák és ünnepi szólamok kíséretében.

A birodalmi stand-up következő felvonása…

Illúziók Nélkül

Alex Buday