Ma annak az évfordulójára nézünk vissza, amikor a világháló még nem világméretű idegrendszernek, hanem szerényen az információ rendbetételének indult. Tim Berners-Lee eredeti gondolata mögött még ott derengett valami régi, már-már megható hit: hogy ha a tudás könnyebben elérhetővé válik, attól talán az emberiség is valamivel értelmesebb lesz.

A történelem persze, mint oly sokszor, most sem a legnemesebb forgatókönyvet választotta.

Ez az új epizód nem a technológia diadaláról szól, hanem arról a finom, ironikus pillanatról, amikor egy háló, amely eredetileg összekötni akarta a tudást, lassan megtanulta összekötni a reklámot, a zajt, a hiúságot, a politikai manipulációt — és magukat az embereket is, mint követhető, mérhető, terelhető mintázatokat. Keserűbb történet ez, mint amilyennek első kattintásra látszik.

A teljes írás most a Substacken olvasható.

…Amikor a tudás hálója lassan megfigyelőhálóvá is vált…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

…amikor a bizonyosság hangosabb, mint az értelem…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

…amikor az adósság végre presztízstárgy lesz…

Illúziók nélkül

Alex Buday

A világ nem lett egyszerűbb. Csak hangosabb.
Egy mondat, amely mögött talán több van, mint amennyit elsőre hallani enged.

Amikor a civilizáció túl biztosnak hiszi magát…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

Amikor a félelem már nem kivétel, hanem megszokás…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy mondat.
És ami a zaj mögül átszűrődik.

Amikor túl korán adjuk fel a könnyűséget…

Illúziók Nélkülű

Alex Buday

📜 Mai napon történt — Illúziók nélkül

Kr. u. 321. március 7-én Konstantin nem új hitet adott a birodalomnak, hanem új munkarendet. A vasárnap már létezett — ő csak felismerte, hogy ami egyszerre vallási jelkép, kulturális szokás és politikailag használható kompromisszum, abból kiváló állami üzemmódot lehet csinálni. A történelemben a hatalom néha nem karddal dolgozik, hanem naptárral. És ettől ez a történet egyszerre ókori, római — és zavarba ejtően mai.

…amikor a pihenőnapból birodalmi szabályzat lett…

Illúziók nélkül

Alex Buday

Illúziók Nélkül.
Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha egyetlen mondat többet mond, mint egy egész hírfolyam.

Amikor a nevetés már nem luxus, hanem önvédelem…

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Ma van Cyrano de Bergerac születésnapjának évfordulója. Ilyenkor persze a legtöbben a romantikus mítoszra gondolnak: a nagyorrú, nemes lelkű hősre, aki más helyett ír szerelmet, és közben saját magát hallgatásra ítéli. Engem most mégsem ez a megszelídített, színpadiasan szép alak érdekelt leginkább, hanem az eredeti Cyrano: a provokátor, a szatíraíró, a veszélyesen szellemes ember, aki nem hitt túlságosan a hatalom, a hiúság és az emberi önáltatás jó modorában.

Talán azért is, mert időnként úgy érzem, egy cipőben járok vele. Nem a kard, nem a nagy gesztusok, és végképp nem a romantikus pátosz miatt, hanem azért a nyugtalanító belső reflex miatt, amely azonnal észreveszi, amikor a világ valami olcsóbb, szebbre húzott változatban próbálja eladni önmagát.

A Cyrano 2.0 ebből a találkozásból született. Nem a legendából, hanem abból az emberből, aki valószínűleg ma sem a szerelmes pózokban hinne, hanem abban, hogy a nyelv még mindig lehet fegyver, tükör és sértés is — különösen egy olyan korban, amely már nem is igazán hazudik, csak gondosan megszerkeszti magát.

Cyrano 2.0

Illúziók Nélkül

Alex Buday

Egy sor, amin érdemes megállni.
Mert néha nem a hangerő számít — hanem az, amit nem lehet félreérteni.

…amikor a közelség és a menekülőút egyszerre kell…

Illúziók Nélkül

Alex Buday