Az USA leállítja az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat, mert keveslik a készleteiket – írja a Guardian. A Pentagon vizsgálata szerint a hadianyagkészletek „aggodalomra adnak okot”, ezért Washington most inkább hazaviszi a maradékot, Ukrajna meg kösse fel a nadrágját. A Fehér Ház szerint „Amerika érdekeit helyezik előtérbe”, és persze, hogy erejük „továbbra is megkérdőjelezhetetlen”. Kivéve, ha épp lőszerről van szó.
„Kevés a készlet” – mondják Washingtonban. Hát persze. Az amerikai arzenál megfáradt, pihenni vágyik. És micsoda véletlen: épp most, hogy az ukrán fronton égető szükség lenne lőszerekre, jön a bejelentés, hogy inkább hazaviszik a maradékot.
De ne legyünk naivak. Ez már nemcsak arról szól, hogy „America First”, hanem hogy „Resources First”. Az a bizonyos ritkafém-kitermelési megállapodás Ukrajnával – tudják, aminek keretében amerikai cégek gyakorlatilag előre lefoglalták az ország föld alatti vagyonát – nemcsak megszületett, hanem siettetve lett. Washington erőteljes diplomáciai nyomást gyakorolt Kijevre, hogy az aláírás minél előbb megtörténjen. Mert amíg zajlott a háború, addig a föld alatt ott lapult az igazi kincs.
A bánya bejárata megvan, az ukrán vérrel megöntözött földet katalogizálták, innentől a térképre új zászló is kerülhet. Akár piros-kék-fehér. Vagy épp piros-kék-fehér-sarlókalapács.
Trump idejében megszületett a papír Ukrajna kifosztásáról, Bidenék meg szállították a fegyvereket, hogy addig is életben maradjanak az aláírók. Most viszont vége a dalnak: a készlet „csökken”, az érdeklődés is. És ha most Putyin befejezi, amit elkezdett – hát legyen. A bányák úgyis megvannak.
A világpolitika új alapelve: ha már nem tudjuk megmenteni, legalább vigyük, ami benne van.
Az ukrán szabadság után most az ukrán lítium következik.
Спасибо, Дональд, дорогой друг.
