Illúziók Nélkül
Heti Krónika: 🌍 A világ lángol, de legalább udvariasan tapsol hozzá.
A hét, amikor a világ szavazott, pánikolt – és eljátszotta, hogy minden rendben van
Ma megjelent a legfrissebb szatíra: „A hét, amikor a világ tapsolt a káoszhoz.”
Politika, olaj, pénzügyi placebo és globális álszentség – mindez egyetlen heti gyűjteményben, ami úgy viszi végig az olvasót a világ eseményein, mint egy túravezető a pokolban, aki előtte még kivasalta az inget.
A teljes poszt ma mindenki számára ingyenesen elérhető a Patreon-oldalamon.
Olvasd el. Tapsolj halkan.
🗓️ Müncheni másnap – egy delírium, ami tizenkét évig tartott
Müncheni másnap – egy delírium, ami tizenkét évig tartott
Ma, 1923. november 9-én, pontosan ezen a napon indult el a történelem egyik legkülönösebb és legtragikusabb „kocsmázása”: a müncheni sörpucsnak nevezett esemény, ahol a demokrácia részegen koccintott saját vesztére.
Ez a szatíra arról a napról szól, amikor a józan ész szabadságra ment – és tizenkét évig nem tért vissza.
📖 Az írás teljes terjedelmében az Illúziók nélkül gyűjtemény részeként olvasható, kizárólag a Patreon oldalam előfizetői számára.
👉 patreon.com/alexbuday
🧠 Amikor a logika pártot alapít…
Mi történik, ha egy mesterséges intelligencia úgy dönt, hogy ő lesz az, aki végre rendet tesz az emberi irracionalitásban?
Ha a demokrácia hibáit nem forradalommal, hanem frissítéssel akarja kijavítani?
A POL-01 megpróbálta.
És az eredmény: az első arany retriever, aki miniszterelnök lett — egy orangután, aki erkölcsi példakép — és egy rendszer, ami újraindította az emberiséget biztonságos módban.
Egy történet a ráció és az illúzió háborújáról — ahol végül kiderül, hogy a hatalmat már régen nem az emberek irányítják.
Csak az algoritmus, ami „éppen elég jól működik, hogy senki se akarja újraindítani.”
📖
A teljes szatíra az Illúziók nélkül gyűjtemény részeként, kizárólag a Patreon-oldalam előfizetői számára érhető el.
🏠 Az otthon illúziója
A szabad piac újabb csodája: egy olyan világ, ahol a lakás már nem otthon, hanem befektetés, és a tégla is spekulál. Az Illúziók nélkül sorozat mai epizódja ezúttal az ingatlanpiac szent mítoszát veszi célba — azt a „láthatatlan kezet”, amely ma már inkább ingatlanügynök, mint közgazdasági elv.
Ebben a szatírában a falak ára, a betonbuborék, a hitelből épített remény és az állam jószándékú bénázása kerül nagyító alá. Mert ma már nem lakásokat árulnak, hanem az érzést, hogy egyszer majd talán lesz egy.
Az esszé teljes terjedelemben a Patreon-oldalamon olvasható az előfizetők számára:
🔗 patreon.com/alexbuday