Jules Verne születésnapja
Tegnap Jules Verne születésnapjára emlékeztünk — arra az emberre, aki a jövőre úgy nézett, ahogy mások a térképekre: nem jóslatként, hanem lehetőségként.
Verne hitt a technikában.
De soha nem vakon.
De soha nem vakon.
Nála a tengeralattjáró nem marketingfogás volt, hanem menedék; a Hold nem üzleti terv, hanem kérdőjel; az utazás pedig nem státuszszimbólum, hanem tapasztalat. A gépek az emberi kíváncsiság meghosszabbításai voltak — nem annak helyettesítői.
És itt reped meg csendben a mai párhuzam.
A 21. század is tele van nagy víziókkal: rakétákkal, mesterséges intelligenciával, digitális birodalmakkal. Csak közben valahogy eltűnt a miért. A technika ma már nem a világ megértését szolgálja, hanem annak uralását — vagy legalábbis az uralom látványát.
Vannak, akik szenvedélyesen beszélnek a Marsról, miközben a Földdel láthatóan kényelmetlen a viszonyuk.
Mások aranykort ígérnek, miközben ösztönösen régi reflexekhez nyúlnak: mítoszokhoz, látványhoz, erős emberekhez.
A Robur-féle világuralmi vágy ma is köztünk jár — azzal a meggyőződéssel, hogy a gépek feletti uralom automatikusan feljogosít az ember újratervezésére.
Mások aranykort ígérnek, miközben ösztönösen régi reflexekhez nyúlnak: mítoszokhoz, látványhoz, erős emberekhez.
A Robur-féle világuralmi vágy ma is köztünk jár — azzal a meggyőződéssel, hogy a gépek feletti uralom automatikusan feljogosít az ember újratervezésére.
Verne valószínűleg mosolyogna.
Aztán megállna.
És feltenné azt a kérdést, amit ma már ritkán hallani:
Aztán megállna.
És feltenné azt a kérdést, amit ma már ritkán hallani:
Mi történik az emberrel, miközben a gépek egyre okosabbak?
On this day — illúziók nélkül.
További információ Jules Verne-ről:
https://en.wikipedia.org/wiki/Jules_Verne
https://en.wikipedia.org/wiki/Jules_Verne
